El akarom kerülni a kiégést! Mit tegyek?

Reggelenként a munka puszta gondolatától is ólmos fáradtság kínozza? Nem ritkán dühös, türelmetlen és ingerült kollégáival? Gyakran érzi magát túlterheltnek, tehetetlennek, vagy sikertelennek? Már semmi együttérzést sem képes kicsikarni magából ügyfelei iránt? Ha ezek a tünetek tartósan fennállnak, és már a pihenés sem segít, akkor érdemes tovább olvasnia. Mert ha ezen az úton halad tovább, a teljes kimerülés, munkakedvének elvesztése, és testi, lelki problémák várják. Ez a burnout szindróma, a kiégés.

 

„A burnout szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” (H. Freudenberger, 1974)

Kiket érinthet és miért alakul ki?

Kezdetben a segítő hivatást űzőknél, krízisintervenciós központok munkatársainál, egészségügyi és szociális intézmények dolgozóinál figyelték meg a tünetegyüttest, de később felfedezték, hogy általában a humán szolgáltatások területén dolgozók azok (pl. pedagógusok, jogászok, rendőrök, ügyfélkapcsolati munkatársak), akik kiemelten veszélyeztetettek.  

A burnout kialakulásának okai részben a munkakörülményekben és a munka mennyiségében keresendők. A túlzott, és tartós megterhelés, a nagy személyes felelősség, az egyedül végzett munka, az elismerés hiánya is kiválthatja a kiégést. Súlyosbítja a helyzetet, ha nincs kivel megosztani a gondjainkat, ha korlátozottak a karrierlehetőségeink, vagy ha úgy érezzük, nem kapunk támogatást a főnökeinktől. 

A kiégés tünetei és fázisai

Testi tünetek: a testsúly gyors ingadozása, táplálkozási zavarok, alvászavarok, az immunrendszer legyengülése, és a szokásosnál gyakoribb megbetegedések, fokozódó baleseti hajlam, magas vérnyomás, gyakori, vagy állandósult hát- és fejfájás.

Az érzelmi élet zavarai: depresszió, és tartós lehangoltság, ingerlékenység, fásultság, és az együttérző képesség kimerülése, társas kapcsolataink leépülése, krónikus szorongás és kényszerképzetek, kényszeres gondolatok, saját igényeink háttérbe szorítása, és a saját belső világunktól való elidegenedés, csökkenő önértékelés.

A gondolkodás és az intellektuális tevékenységek zavarai: döntésképtelenség, koncentrációs zavarok, memóriavesztés, az érdeklődés elvesztése, és mindezek következményeként a munkateljesítmény csökkenése.

A folyamat:

  1. Idealizáció szakasza: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény.
  2. A realizmus fázisa: amikor a lelkesedés alábbhagy, az egyén tisztában van képességeivel, kompetenciájával, tevékenységének lehetőségeivel és korlátaival, valóságos képet alkot önmagáról és a munkájáról.
  3. A stagnálás vagy kiábrándulás fázisa: amikor a munka már nem jelent örömet, a motivációk csökkennek, a szakember feladatait rutinszerűen végzi.
  4. A frusztráció fázisa: A szakember ingerlékeny, feszült lesz, stressztűrése csökken.
  5. Az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása, az illető már a magánéletben sem talál semmi örömet.

A kiégés visszafordítható folyamat, bármely szakaszban történő beavatkozás esetén korábbi fázisok elérése lehetséges. Amennyiben nem történik hatékony beavatkozás, a folyamat végén pályaelhagyás, súlyosabb esetben valamilyen függőség (alkoholizmus, kábítószer-függőség) is kialakulhat, de előfordulhat öngyilkosság is.

El akarom kerülni a kiégést! Mit tegyek?

  • Változtasson a hozzáállásán! A legfontosabb terület, ahol segíthetünk, a saját gondolkodásunk. Kezdjük azzal, hogy változtatunk munkához való viszonyunkon. Gondoljuk át, és bíráljuk felül irreális céljainkat, idealisztikus elképzeléseinket! Gondoljuk végig, a munkánk során mi múlik rajtunk, mi az, amin képesek vagyunk változtatni, és mi a külső körülmények szerepe a sikereinkben és kudarcainkban! Legyünk lelkiismeretesek, de kerüljük a túlzott felelősségvállalást és a maximalizmust.
  • Beszéljen a gondjairól! Ha tehetjük, és van kivel, osszuk meg a gondjainkat, beszéljünk róluk! Nem kell, hogy szakértő legyen, hogy okos tanácsot tudjon adni, a puszta elmesélés is gyógyító erővel hat.
  • Kerüljön magával jó viszonyba! Ha másokkal vagy a feladatainkkal lelkiismeretesen tudunk bánni, akkor ezt meg kell tudni tenni önmagunkkal is. A saját magunkra fordított idő és törődés minden másnál többet segíthet és a legjobb befektetés. Néha egy-egy szünet a munkában, a napirendünk átgondolása, megtervezése, egy kis szabadidő, egy hobbi, néhány szerethető ember és állat megóvhatja a testi és lelki egészségünket.
  • Iktassa ki a zavaró apróságokat! Ha elkezdünk figyelni magunkra, és a szükségleteinkre, feltűnhet, mennyi apró, de zavaró dolgot viselünk el magunk körül, sokszor fölöslegesen. Ha a székünket kicseréljük egy kényelmesebbre, ha javítunk az asztalunk megvilágításán, vagy, ha átülünk az irodában máshova (mondjuk kicsit távolabb a hangos kollégától vagy a légkonditól), máris könnyebb lehet az életünk.
  • A főnöke így segíthet. A munkahelyek számos eszközzel rendelkeznek, hogy megóvják a dolgozóikat a stressz és terhelés káros hatásaitól: a munka átmeneti vagy tartós átszervezése, a feladatok újraelosztása, a munkaidő rugalmasabbá tétele, és még néhány egyszerű, és olcsó munkaszervezési eszköz is csodát tehet. Ezen túl a munkahely és a vezető feladata, hogy biztosítsa a rendszeres esetmegbeszélő, tapasztalat- és problémamegosztó, szupervíziós célú csoportos találkozási lehetőségeket a munkavállalók számára. De a tapasztalatok szerint egy-egy csapatépítő alkalom, egy közös sörözés, a születés- és névnapok megünneplése, néhány közös szokás és rituálé kialakítása a munkahelyi közösségben is hatékonyan erősíti a szolidaritás és összetartozás érzését, és ezzel megóvja a közösségben dolgozókat a kiégéstől.